Nem szokásom játékról véleményeket írni, de mivel a május nálam ennek a játéknak a jegyében telt, ezért illene valamit írnom róla. Először is, a játék egy JRPG, méghozzá a Square Enix-től, (Final Fantasy sorozat gondolom rémlik mindenkinek) viszont eléggé átváltoztatva mindent, ami előbb említett játéksorozatukra jellemző volt.
Sok szerepjátékkal ellentétben a történet nem rossz, arra pont elég volt, hogy ne veszítsem el érdeklődésem. Főszereplőnk Rush Sykes, akitől a játék elején elrabolják a húgát, Irinát és a keresésére indul (azért nem éppen eredeti), és persze ahogy elindul sikerül egy harc végére berusholnia, mert meglátja Irinát, legalábbis azt hiszi mert egy hatalmas kretén a távolból csalfának tűnik minden. Mire odaér a befixált nőszemélyhez (aki határozottan NEM Irina) a harctéren épp hatalmas varázsrobbanás történik from unknown origin, amibe bele is nyúvadna, ha nem védené meg a varázsamulettje… a Gae Bolg által idézett robbanástól beesik egy barlangba, egy nővel, Emmával együtt (tudom, sokan kérdeznétek most: “mi az a barlang“…izé mi az a Gae Bolg, csak kreténünket főszereplőnket ez érdekli). 😀 Na innentől történnek a dolgok, Rush egyből talál megmutatja hogy tud hasznos lenni harcban hax amulettjével, aztán megjönnek Emma társai David-sama és a kísérői, Torgal, Pagus és Blocter, majd egy kis csevegés után kiderül, hogy mi nagy fejesek gyereke vagyunk, úgyhogy segítenek nekünk, mert az mindenkinek nagyon jó lesz, és innentől együtt kalandozunk velük.
Azt hiszem történetből elég is, nem az a lényeg, nem emiatt szeretjük. A Last Remnant világa a Remnantok miatt érdekes. Hogy mik is ezek? Említettem a Gae Bolgot, nos, az is egy Remnant, lényegében képzeljük el úgy mint egy summonálható varázságyút (ugye menni fog? :D). De mindenféle Remnantok létezhetnek, a lényeg, hogy mindnek nagy ereje van, és egyféle hatalmat jelent birtokolni őket. Ezt mi sem jellemzi jobban, mint hogy a kialakult városok a világban mind egy-egy Remnant-tulajdonos hatalma alá tartoznak. David például Athlum ura, a Gae Bolgnak köszönhetően.
Na és itt van a harcrendszer. Na ez okoz igazán fejfájást, örömöt, idegességet, felfrissülést, mindent, amit csak okozhat egy újfajta harcrendszer 😀 Már eleve eléggé zavaros, hogy nem emberenként irányíthatjuk a csapatunkat, hanem több egységet berakunk egy unióba, és ez lesz a legkisebb irányítható egység. És nem adhatunk ki pontos parancsokat, csak ilyeneket, hogy “támadj”, “támadj harcművészetekkel”, “támadj varázzsal”, “gyógyítsd magad”, “csinálj amit akarsz”, és ez alapján azt használják, amihez épp kedvük van (persze lecheckolhatjuk hogy mi is lesz ez)… Ha az unió összeadott életét leütik, akkor hal meg mindenki az unióból (addig senki, hacsak speciális támadással nem szednek ki valakit). Na de ne aggódjunk, hiszen egyszerre több uniónk is lehet (maximálisan a játék végén 4)! Ja és figyelni kell, hogy megyünk az ellenfeleknek, mert könnyen bekeríthetnek, hátbatámadhatnak, elzárhatnak a többiektől, stb stb ha óvatlanak vagyunk. Még hogy megfejeljük valamivel a harcrendszert, vannak benne formációk, amiből játék folyamán egyre többet gyűjthetünk illetve fejleszthetjük őket, mindegyik a maga előnyével és hátrányával. Egyszerű, ugye? ^^”
Na és még egy dolog. A játékban fejlődni őrülten tápolni kell. Ha már azt hittük, elég erősek vagyunk, öljünk még pár óráig ellenséget 😀 Tehát lényegében az összes, vagy legalábbis legtöbb side-questet érdemes megcsinálni, hogy elég erőnk legyen végigvinni lehetőleg minimális anyázással. Ez jó is és rossz is, én spec örültem neki, mert net nélkül jól jött az a 200-300 óra játékidő, ami benne van. =)
Én a sok idegbeteg hajtépés, és még több kellemes óra tükrében úgy 9/10-re értékelném. Ja és persze japán szinkronnal ajánlom (be lehet állítani).
Na, ennyit ízelítőnek, akinek ezek után van kedve játszani vele, annak tessék nyugodtan!
Read Full Post »